Az vagy, amit megeszel - szólt a szamár.
Valahogy ez jutott eszembe, míg tűzlélegeztem.
Az vagy, amit belégzel.
Bár én ezt tagadnám, lélegeztem én már be sokfajta levegőt, és nem ettől lettem jobb vagy rosszabb.
Viszont a légzés minősége, az, hogy meddig, hová, hogyan, az, hogy mennyire sikerül közben lazítani, és végül mennyire sikerül általa a gondolatokat kitisztítani, egyhegyűvé, tisztává, élessé tenni, az már bizonyosan szól rólunk.
Valahogy így: ahogy lélegzel, az vagy. Ahogy lélegzel, az meghatározza a lelkiállapotodat, és az megadja, hogy mennyire vagy képes a tiszta, józan ítélőképpességedet, a tiszta gondolataidat kifejezni. Akár ászánákhoz, gyakorláshoz, jógaórához kötve, akár nem.
Már egy nagy és mély lélegzet is segít vészhelyzetben, hogyne segítene egy jó légzőgyakorlat!
De a legjobb az, amit én hiszek, és eszerint élek: a légzőgyakorlatok segítségével olyannyira tisztán sikerül gondolkodnom, hogy a vészes, veszélyes helyzetek nagy részét meg sem kell élnem. Mert el tudom kerülni.
Ui: azért még mindig könnyebb tűzlélegeznem, ha valami mást, mondjuk ászanát is kivitelezek közben.
Szamár tudja... Mert ő bizonyosan...
Utolsó kommentek